2015. november 2., hétfő

Szüret 2015

Eddig húztuk, halasztottuk, de most már tényleg itt az ideje, hogy beszámoljunk az idei szüretről, hiszen megtelt a pince, kierjedtek a borok, mi pedig fogjuk a kezüket, és mindent beleadunk, hogy a lehető legszebb, legízletesebb, legtisztább, leglegleg borok kerüljenek a palackba.

Sokszor beszélgettünk már róla egymás közt, hogy vajon mindenki tudja-e, hogy ha leemel a polcról egy palack bort, vagy ha kóstol egy pohárral valahol, vajon mi van mögötte. Aztán jöttek-mentek a barátok, ismerősök a legnagyobb munka közepette, és sokan rácsodálkoztak arra, hogy mi is zajlik a háttérben. Talán nem árulunk el nagy titkokat, ha egy kicsit mesélünk a bor útjáról szőlő korától a pohárig, és ezzel mindjárt a szüreti beszámolónk is elkészül :)

Augusztus végére előkészítettük a pincét, kimostunk minden tartályt, ládát, prést, hogy ha indul a munka, az eszközök készen álljanak. Több körben (egészen pontosan négyben) lódultunk neki, fajtánként egy nagy menetben. A szedés után a szőlő beérkezett hozzánk, első útja a bogyózóba vezetett, onnan a présbe, a présből pedig már must formában tartályokba került, ahol eltöltött napot, hogy leülepedjen benne minden nem oda való dolog, így az erjedés már egy szép tiszta mustban indulhatott el. Ilyenkor jönnek a szárított fajélesztők, hogy csakis a legjobb élesztők dolgozhassanak, és a fajta legszebb és legjellemzőbb jegyei jöjjenek elő. Ha lehetőség van rá, érdemes ilyenkor bekérdezkedni egy pincébe, és megszagolgatni ezeket, mert csoda dolgokat lehet érezni már az élesztőből.

A csodaszép Sauvignon Blanc

Én elhúzom, te öntöd
Nagyon fontos, hogy a szőlőfeldolgozást csakis délutántól éjjel kettőig csináljuk, hiszen akkor izgalmas mindez, ha sötétben dolgozunk, és másnap már hajnalban el kell indulni dolgozni.

Az erjedés alatt folyamatosan hűtjük a mustot. Ez nem egy nehéz feladat, ha van hozzá hűtő, mi viszont még használjuk a trükkös fagyasztott PET palackos megoldást is, ezért napjában többször is megmerítkezünk a drága nedűben, hogy kihalásszuk a palackokat, és fagyosra cseréljük őket. Figyelünk arra, hogy az élesztőknek elég tápanyaguk legyen, és hogy kordában tartsuk az erjedést, amennyire csak lehet.
Ha ez mind megvan, és minden cukorból alkohol lett végre (ez akár 1-2 hétig is eltarthat, de van, amelyik 4-5 nap alatt lezajlik), jöhet az új borok fejtése, kezelése, derítése, ami sok-sok pincében eltöltött órát és szivattyúzúgást jelent a következő hetekben.

Ekkor járunk október vége felé, ilyenkor már be-betérnek a kíváncsi barátok, és szívesen csatlakoznak hozzánk esténként, hogy megkóstolhassák az épp csak megszületett borokat. Akkor is, ha még nem szépek, akkor is, ha még zavarosak, de már ott van az az illat és az íz, amire vártunk 1-2 hónapon át. 

Szerencsések vagyunk, mert a bor tényleg összehozza az embereket. Olyan találkozásokkal van teli az életünk, amióta a borkészítés tölti ki a napjainkat, amelyekből nagyszerű kapcsolatok alakulnak ki, baráti összejövetelek szerveződnek, és még egy "Chardonnay triumvirátus" is összeállt. Egy dűlő, egy fajta, három pince - ebből lett a három bor, ami ugyanabból a szőlőből született, és így állt össze egy csapattá a Babicki Wine, a Megyeri-Hanti Pince és a Reisner Pince. Megyeri Szabi és Hanti Tomi pedig egy csillagfényes péntek estén összehívta a csapat tagjait és a barátaikat, mi összehordtuk az újborokat, és rittyentettünk Monoron egy 33 mintás újbor kóstolót. A vendéglátók egy csodaszép pincében isteni vacsorával vártak, és nem maradt el a fantasztikus túrós rétes sem a végéről.

33 tétel és a borászok
Érdemes összedolgozni, hiszen nem csak barátságok születnek, hanem rengeteget tanulunk egymástól, és megosztjuk a tapasztalatainkat, ami legközelebb lehet, hogy épp jól jön valakinek.

Hát itt tartunk most, 2 hónap kemény munka után előbújik lassan mindegyik pillangónk, és megmutatja magát mindegyik borunk a legszebb formájában, amit aztán palackba is zárunk hamarosan.
Nagyon várjuk már, hogy elkészüljenek, hiszen az előző évjáratból egy csepp sem maradt. Sajnos, mert igazán eltehettünk volna egy-egy palackot, és persze néha meg is szomjazunk, és szerencsére, mert megismerték és megkedvelték a borainkat, és megtiszteltetés számunkra, hogy mind elkelt.

A jó szüret után egy nyugodt téli időszakot, szép borokat és sok kóstolót kívánunk most magunknak és a borász társainknak egyaránt. Hamarosan pedig jövünk az új borokkal :)