2014. május 25., vasárnap

Határjárás 2014

Perbál és testvértelepülése, Burgwald minden évben találkoznak, hol itthon, hol Németországban. Burgwaldnak egy szép hagyománya a határjárás, amikor is több napon keresztül bejárják a környéket, és minden napra jut valami program, valami finomság. A csapat már évekkel ezelőtt összekovácsolódott, barátságok születtek, zenekarok jöttek össze, hogy együtt muzsikáljanak, és minden alkalommal régi ismerősként veregetik meg egymás vállát, ha találkoznak.
Idén Perbálon volt a sor, ők látták vendégül a testvértelepülés lakóit. Nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy pénteken, a Budajenő - Tök - Perbál útvonal bejárása során vendégül láthattuk a lelkes túrázó csapatot, és megkínálhattuk őket néhány pohár borral, fröccsel, hogy utána kipihentebben indulhassanak vissza, persze még mindig gyalog.

Az idő nem volt valami kegyes, valószínűleg az egész éves csapadékmennyiség azon a héten zúdult ránk, így hiába készültünk arra, hogy a pince előtt ülünk majd le borozni, sajnos az eső elől a művelődési házba kellett menekülnünk. De úgy tűnt, hogy a csapatot nem zavarta a "rendhagyó pince", ugyanolyan örömmel boroztak, fröccsöztek velünk, mintha a napsütésben ültünk volna kint.
Tamás mesélt a borokról, amiket mi, egy kisebb csapattal kínáltunk a vendégeknek, a perbáli iskolából közben megérkezett az ott készült házi pompos, közben felcsendült néhány nóta a harmonikából és persze a dalos kedvű túrázók torkából, a végén pedig együtt ittuk meg a János-áldást, és kívántunk minden jót nekik a visszaútra.

A program


Majdnem megvagyunk az előkészületekkel - vajon elfér majd az egész csapat?

Elöljárók vezetik a csapatot
Tamás a borokról mesélt, két bor között pedig Gábor húzta a nótákat
Teltház...

És a végén mi is meglepődtünk: Burgwald polgármesterétől csodaszép ajándékot kaptunk
Köszönjük Perbálnak, hogy megtiszteltek bennünket azzal, hogy nálunk töltötték ezt a délutánt!

A pincénk még sosem látott vendégül ekkora vendégsereget, és természetesen ketten ezt nem is tudtuk volna megoldani, ezért köszönet jár minden családtagunknak és barátunknak, aki aznap a segítségünkre volt: Németh Annának, Reisner Katinak, Reisner Ferencnek, Pintér Zsófinak, Fridinek és Peternek, és persze a perbáli iskola szakácsainak, akik isteni pompossal lepték meg a csapatot.