2013. január 14., hétfő

Boldog új évet nekünk!


És nem csak nekünk, hanem minden családtagnak, barátnak, ismerősnek, rokonnak, a világnak, mindenkinek. De most főleg nekünk. Ez ugyanis a mi évünk lesz, ezt érzem a csontjaimban, meg amúgy is elhatároztuk, szóval most mindenbe mindent beleadunk, és ha esetleg a lottó ötös ki is marad, akkor sem leszünk elkeseredve.

Csak szemezgetésképpen néhány idei terv: befejezzük a házikón az utolsó simításokat, amik valahogy sosem akarnak elkészülni (de egy jó nagy része már megvan, bár azt is sokáig halogattuk) - jó sokat fogunk dolgozni a pincén, és idén még ügyesebbek leszünk, és még jobbak lesznek a boraink (pedig most is van egy-két nagyágyú - csak hogy kihúzhassuk magunkat) - Tamás nyárra szőlész-borász szakmérnök lesz (én pedig megtanultam vele a morzsákat, míg itthon készült a vizsgáira, úgyhogy nekem is van már némi fogalmam erről a világról) - én biztos, hogy gazella leszek (testalkatra gondolok, nem pedig szőrös lábra) - és végül, de nem utolsó sorban szeretném, ha megtanulnánk sokkal jobban kihasználni az időt munkára, házikóra, családra, magunkra, mindenre, és kitörölni a halogatás szót a szótárunkból. Ezt egész jól gyakoroljuk már, bár az, hogy végre megjavíttattuk a kazánunkat, sokban múlott az elfogyasztott zuhanyfejek számán is (hiába, törékenyek ezek a vacakok, főleg ha egy kicsit idegesebb az ember :)).

A téli szünet - vagy karácsonyi szabadság, ahogy a felnőttek emlegetik - általában arra való, hogy jól kipihenjük magunkat, és januárban feltöltődve, tele energiával kezdjük el az új évet.

Na ez majdnem sikerült.

Egyetlen pillanatig sem panaszkodunk, mert úgy telt el ez az idő, hogy sokat voltunk a családjainkkal, ráhangolódtunk az ünnepre, és minden napra volt valami elfoglaltság, többek között egy jó adag palackozás (milyen jó lett volna, ha már akkor lett volna rendes meleg víz, mmm... na mindegy, majd legközelebb).
Idén is volt adventi koszorúnk, ami egy kicsit sem koszorú formájú, de így tetszett. Én sosem szerettem a bejglit, de idén valahogy késztetész éreztem, hogy süssek, úgyhogy kitúrtam a nagy internetről, hogy melyik recept a világbajnok (szerintem ez), és meg is sütöttem. És láss csodát, szép is lett, meg finom is. Jövőre bevállaltam az egész család bejgliadagját.
Szenteste napján finomat ebédeltünk, aztán jó hosszú időt töltöttünk a templomban (azóta sem értjük, hogy miért kellett másfél órás betlehemest előadni a gyerekeknek, de ezzel meg is van a következő pár évi adagunk), megfagytunk, Mányon is, Tökön is eltöltöttünk egy kis időt, este örültünk az egymástól kapott ajándékoknak, és a következő két napot végig henyéltük a két családnál. Itt szeretném halkan (és baromi büszkén) megjegyezni, hogy megúsztuk a karácsonyt hízás nélkül :)

A nem hagyományos adventi "koszorú"

Csomagolás előtt

Csomagolás után

Szép is, finom is :)

Sosem volt ennyi jó falat a tányérján, mint az ünnepek alatt

Kicsi, nem élő, de a miénk




A szilveszter megérne egy külön posztot, de legyen elég annyi, hogy a mányi retro parti nem volt akkor durranás, mint amire számítottunk, de megoldottuk, hogy piszok jól érezzük magunkat, és egészen hajnalig haza sem mentünk. Ha minden igaz, lesz pár fényképes bizonyíték, de erre még várnunk kell egy kicsit.

Az a baj, hogy újév napján általában még lábadozunk, még észhez sem tértünk, és másodikán már kezdődik is a munka. Idén sem volt ez másként, úgyhogy szerintem még azóta is ezt próbáljuk kiheverni :)

Sok idő persze erre nem lesz, mert máris itt egy programajánló:

Január 19-én lesz a hagyományos sváb bál Mányon a kultúrházban. Idén a Schwabenkraft fújja a muzikot, büfé és tombola most is lesz, és mi is biztosan ott leszünk, mint minden évben :)

Február 2-án Pilisvörösvárra megyünk a Friedrich Schiller Gimnázium sváb báljára, mert azt is szeretjük, itt a Bravi Buam zenél, tessék mindenkinek ott is megjelenni!

Az idei farsang rövid, február 13-án már hamvazószerda, úgyhogy érdemes kihasználni a böjti időszak előtti bulikat.