2012. december 9., vasárnap

Szellem a palackban

Na igen, egyelőre csak szellem van benne, holott már bor is lehetne, de erre eddig nem jutott idő. Most viszont kész vagyunk végre, úgyhogy ha azt akarjuk, hogy a palackokba bor kerüljön, akkor van vele egy kis dolgunk.
Például kitalálni, hogy mit mikor töltünk, palackot mosni, címkét tervezni. Na ebből az utolsó van meg, az is tegnap született, amíg Tamás próbán volt, úgyhogy nevezhetjük ezt egy első verziónak, de az igazság az, hogy a kreativitásom éppen jó mélyen alszik.

Nem titok, megmutatjuk, hogy hol tartunk a címketervekkel:

  
 

Ez itt még sajnos nem látszik olyan szépen, de már gondolkodom azon, hogy hogyan tudnék egy szép palackos látványtervet varázsolni (persze lusta vagyok, úgyhogy ha a Beni szeretne ebben segíteni, nem kéretem magam:))).

Na milyen?


2012. december 8., szombat

Újdonság az oldalunkon

Frissítettünk egy kicsit az oldalunkon, és a felső menüsorba új menüpontot tettünk, ahogy megmutatjuk, hogy eddig hol írtak rólunk.
Ezek egyelőre azok az anyagok, amiket megkaptunk elektronikus formában, de már folyamatban van azoknak a cikkeknek is a szkennelése, amit innen-onnan, nyomtatott újságból kivágva kaptunk meg, úgyhogy nemsokára azokat is megmutathatjuk :)

Az oldalon a képek kattintásra megnőnek, de ha nem olvashatók rendesen, érdemes lementeni a képet, kinagyítva jól látható a szöveg is rajtuk.

2012. december 4., kedd

Novemberi beszámoló

Nem vagyunk valami rendesek... már ami a bejegyzéseinket illeti, úgyhogy nem is érdemes ebbe jobban belemenni. Megígérjük magunknak, aztán igyekszünk, meg tervezünk, végül sajnálkozunk, hogy miért nem előbb, meg hogy ez a beszámoló lehetett volna akár programajánló is.Viszont ami biztos, hogy most van miről mesélni, még ha nem is mindent örökítettünk meg fotókon.

Például a Márton-napi lámpás felvonulást. Mert ugyan mi szerettük volna, és készültünk is, de túl sötét volt, és túlságosan eldumáltuk az időt is ahelyett, hogy rendes fotókat készítettünk volna.
Jó dolog ez a lámpás felvonulás. Már elég hűvös van olyankor, meg korán is sötétedik, mégis összegyűlik az összes óvodás, az összes ovis szülő és nagyszülő, meg aki még ráér ilyenkor. Most mi is megembereltük magunkat, és időben befejeztük a munkát aznapra, amikor a felvonulást tartották, hogy ötkor csatlakozni tudjunk. Mentünk egy nagy kört az ovitól a Petőfi utcáig, aztán a pincesor fölött vissza a templomig, ott pedig meghallgattuk az aprónépek műsorát. Csak hallgattuk, mert hiába szerettük volna látni, nem nagyon sikerült, viszont jót mosolyogtunk azon, hogy valószínűleg aznap az országban nálunk volt a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó nyakban ülő gyerekek száma :)

A következő budajenői eseményre még várni kellett a lámpás felvonulás után, de nem igen csüggedtünk, inkább összehoztunk egy családi sushi estet 7 felnőttel, 2 járóképes és egy leginkább még csak fekve vigyorgó gyerekkel, mindössze pár négyzetméteren. De megérte, mert a kölykök tudtak tombolni, kölesgolyót enni (és még inkább egymást etetni, majd a leszóródott golyókra ráugrálni), Tamás bácsikájuk pokrócbunkert épített, és addig az éhenkórász felnőttek elpusztították ezt mindet:




Igaz, hogy nem november, de még az adventi időszak előtti (december 1., csak hogy pontosak legyünk), ezért ide tartozik a hagyományos éves Katalin-báli beszámoló is.
Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány olyan bálon voltam, ahol nem voltam szervező, vagy ahol Tamás nem zenélt. Nem igazán fordult elő ilyesmi, ezért aztán úgy indultunk neki ennek a bálnak, hogy mindenkit elhívunk, és kirúgjuk a ház oldalát. Foglaltunk is mindjárt asztalt 30 főre (ezzel megtöltöttük a terem felét, és talán mi voltunk a leghangosabbak is), szóltunk a mányiaknak, hogy hálózsákkal érkezzenek, és meghirdettük a kezdést a pincében, hétre. Hétkor megérkezett a nép, kóstoltunk pálinkát, meg néhány bort, ezzel megalapoztuk a hangulatot, indulhatott a parti. Megérkeztünk (még nem számoltuk meg, hány lépés lehet a művház, de van az talán 30 is), le sem táboroztunk szinte, már benne volt a boogie a lábunkban, úgyhogy rögtön kipróbáltuk, milyen a Die Adlersteiner zenéjére táncolni. Jó volt, úgyhogy ezt abba sem hagytuk hajnali háromig. Sikerült mindenkinek a megfelelő hangulatba kerülni, velünk mulattak a családjaink is, úgyhogy az advent előtti időszakot nagyon jól sikerült lezárni, jöhet a ráhangolódás.



És hogy valami jó kis programajánlónk is legyen, ráhangolódásnak legyen az első a budajenei adventi gyertyagyújtás, advent 2. vasárnapján Budajenőn, a művelődési házban 15.00 órától. Az ovisok adventi műsorral készülnek, a Kövér Hattyúk pedig koncertet adnak, de ahogy ilyenkor szokták, nem sváb, hanem világi zenékkel készülnek, erre mindenképpen érdemes lesz eljönni.

A Hattyúk egyébként nem csak Budajenőn, hanem Perbálon is koncerteznek egyet, mégpedig december 15-én a Közösségi Házban.

Egy kicsit mi is elkezdtünk ráhangolódni az ünnepre. Befejeztük a külső munkákat a házikón, felköltöztettük az emeletre a kedvenc piros kanapénkat és a tévét is, "bekuckósítottuk" a fenti nappalit, és átalakítottuk olvasós-ücsörgős-vendégül látósra a lentit. Így már biztosan lesz jó helye a karácsonyfának, és az adventi "koszorúnk" is jól mutat a szép új, legnagyobb meglepetésre piros asztalkán. Hiába na, ha egyszer valami bejön, ragaszkodunk hozzá :)



Most van előttünk karácsonyig még 3 hétvége, ebből mindegyiken fog történni valami (adventi koncertek, munkahelyi és táncos karácsonyi partik), de azért megpróbálunk innen az ünnepekig magunkra is szánni egy kis időt, és elmenni például cirkuszba (csak mert most ezt találtam ki), forralt borozni, ajándékot csomagolni (mert mi aaaannyira jók vagyunk, hogy már minden ajándék itthon csücsül), mozizni egyet, esténként sétálni - ezt tegnap megpróbáltuk, de nagyon esett az eső, és nagyon fújt a szél -, és jó sokat olvasni. No és lélekben is az ünnepre készülni.