2012. október 28., vasárnap

Dicsekedni nem illik

Mi most mégis megtesszük :)

Két dologra vagyunk ma büszkék:

1. Vettünk egy szépségesen szép, és nagyon csúcsszuper tartályt, amibe akár bele is ülhetünk

2. Végre kitaláltuk, hogy hogyan nézzenek ki a vadonatúj névjegykártyáink. Ez még csak egy grafika, de holnap nyomdába megy, és ha minden összejön, jövő héten már át is adhatjuk az első tiszteletpéldányokat. Ugye szépek?


2012. október 24., szerda

Amikor a 24 óra nem elég

Akkor jön az, hogy hiába ígértük meg magunknak, mégsem tudtuk betartani azt, hogy rendszeres időközönként beszámolunk kirándulásokról, borokról, programokról, így aztán a szüret alatt és után szépen el is maradtunk ezekkel.

Most hiánypótlásként megpróbálom összeszedni az elmúlt időszakot, utána pedig letesszük a nagyesküt, hogy nem hagyjuk elkallódni ezt az egészen kicsi családi blogot.

Hidegség

Már másodjára jártunk itt, a Szent András Fogadó egyszerűen tökéletes hely. Tünde és Zsolt, a házigazdák végtelenül kedvesek, és nagyon jól főznek. Nem csak hagyományos ételeket, hanem elkalandoznak, és tematikus estéket is tartanak, így lehetett, hogy az első este egy arab vacsorába csöppentünk bele. És minden túlzás nélkül belecsöppenés volt, mert aznap az egész délutánt Hegykőn töltöttük a borúton. Akik bennünket (pontosabban Tamást) ismernek, azok meg sem lepődnek azon, hogy nem tudunk elég messzire menni ahhoz, hogy ne botoljunk legalább egy ismerősbe. Hegykőn ez rögtön hat ismerőst jelentett: Tamás csoporttársát az Ottó Pincétől, Bán László karmestert Törökbálintról, és négy zenészt Csolnokról. Utólag pedig kiderült, hogy a mányi-vörösvári baráti házaspárral (Anita+Peti) csak azért nem futottunk össze, mert nem jöttek be a standok közé, viszont ők is végig hallgatták a Hegykői Tűzoltózenekartól a Böhmischer Traum-ot.
Ottóval végig kóstoltuk szinte az összes pince borát, jókat traccsoltunk (mindezt két délután), megnéztük a hegykői termálfürdőt, lebringáztunk Fertőrákosra halat enni (életem legjobb sült hekkjét ettem ott, már másodjára), voltunk Sopronban fagyizni egyet, megnéztük a Páneurópai piknik helyszínét, és egy egész délutánt töltöttünk a Rust melletti Familypark Rust nevű gyerekparkban. És pont úgy élveztük, ahogy a gyerekek, én még a hiperszuper hullámvasútra is felültem. :)
Három éjszakát töltöttünk náluk, és tervezzük, hogy jövőre is visszamegyünk. És persze megígérjük, hogy nem késünk el rendszeresen a vacsoráról.





Így állunk most

Vége a szüretnek. Nem volt rövid, de rendben lezajlott, és idén már megpróbáltuk ésszel és türelemmel elkészíteni a borainkat. Ami biztos, hogy jövőre már tudni fogjuk, hogy mit kell máshogyan csinálni, mert a kis zöld füzetbe minden mozdulatot feljegyzünk, így majd nem kell azon gondolkodni, hogy ha ismételni szeretnénk, akkor hogyan tegyük, és hogy kerüljük el a hibákat. Mert akinek nincs esze, legyen notesze, ugye.
A Hattyúk is a fellépések sorának a végére jutott, ha minden igaz, már csak az adventi koncert van hátra Budajenőn és Perbálon is, és erre az évre vége. Ez nem is baj, mert eddig minden hétvégén elfoglaltságot jelentett, és nem igazán tudtunk tervezni, vagy haladni a saját dolgainkkal.
Ez most megváltozott, úgyhogy ha elég jók vagyunk (és én is beszállok végre a kertészkedésbe), akkor tavaszra még sövényünk is lesz. Az öreg almafáink helyére szilva és ringló került, a vadszőlő sincs már meg, kerül még rózsafa és szomorúfűz a kertbe, tavaszra egész szép lesz minden körülöttünk. Csak győzzük majd nyírni a csodasövényt...



És hogy ne csak munkáról számoljunk be: 20-án, szombaton elmentünk Mányra a szüreti bálba. A tánc a régi volt, a csapat családiasan kicsi, a zenekar meglepően jó, a hangulatunk pedig felhőtlen, ebben mondjuk nagy szerepe volt az igen jó huzatú asztaltársaságnak és az újbornak :))

Most egy kicsit lelassul az élet, nem örülünk az egyre rövidülő nappaloknak, így begyűjtjük ezt a kis napfényt, és elraktározzuk télre. Megszeretgetjük és gondozzuk a borainkat, tervezzük a következő szüretet, és sokkal-sokkal gyakrabban jegyezzük fel a történeteinket, mert velünk mindig történik valami.