2015. november 2., hétfő

Szüret 2015

Eddig húztuk, halasztottuk, de most már tényleg itt az ideje, hogy beszámoljunk az idei szüretről, hiszen megtelt a pince, kierjedtek a borok, mi pedig fogjuk a kezüket, és mindent beleadunk, hogy a lehető legszebb, legízletesebb, legtisztább, leglegleg borok kerüljenek a palackba.

Sokszor beszélgettünk már róla egymás közt, hogy vajon mindenki tudja-e, hogy ha leemel a polcról egy palack bort, vagy ha kóstol egy pohárral valahol, vajon mi van mögötte. Aztán jöttek-mentek a barátok, ismerősök a legnagyobb munka közepette, és sokan rácsodálkoztak arra, hogy mi is zajlik a háttérben. Talán nem árulunk el nagy titkokat, ha egy kicsit mesélünk a bor útjáról szőlő korától a pohárig, és ezzel mindjárt a szüreti beszámolónk is elkészül :)

Augusztus végére előkészítettük a pincét, kimostunk minden tartályt, ládát, prést, hogy ha indul a munka, az eszközök készen álljanak. Több körben (egészen pontosan négyben) lódultunk neki, fajtánként egy nagy menetben. A szedés után a szőlő beérkezett hozzánk, első útja a bogyózóba vezetett, onnan a présbe, a présből pedig már must formában tartályokba került, ahol eltöltött napot, hogy leülepedjen benne minden nem oda való dolog, így az erjedés már egy szép tiszta mustban indulhatott el. Ilyenkor jönnek a szárított fajélesztők, hogy csakis a legjobb élesztők dolgozhassanak, és a fajta legszebb és legjellemzőbb jegyei jöjjenek elő. Ha lehetőség van rá, érdemes ilyenkor bekérdezkedni egy pincébe, és megszagolgatni ezeket, mert csoda dolgokat lehet érezni már az élesztőből.

A csodaszép Sauvignon Blanc

Én elhúzom, te öntöd
Nagyon fontos, hogy a szőlőfeldolgozást csakis délutántól éjjel kettőig csináljuk, hiszen akkor izgalmas mindez, ha sötétben dolgozunk, és másnap már hajnalban el kell indulni dolgozni.

Az erjedés alatt folyamatosan hűtjük a mustot. Ez nem egy nehéz feladat, ha van hozzá hűtő, mi viszont még használjuk a trükkös fagyasztott PET palackos megoldást is, ezért napjában többször is megmerítkezünk a drága nedűben, hogy kihalásszuk a palackokat, és fagyosra cseréljük őket. Figyelünk arra, hogy az élesztőknek elég tápanyaguk legyen, és hogy kordában tartsuk az erjedést, amennyire csak lehet.
Ha ez mind megvan, és minden cukorból alkohol lett végre (ez akár 1-2 hétig is eltarthat, de van, amelyik 4-5 nap alatt lezajlik), jöhet az új borok fejtése, kezelése, derítése, ami sok-sok pincében eltöltött órát és szivattyúzúgást jelent a következő hetekben.

Ekkor járunk október vége felé, ilyenkor már be-betérnek a kíváncsi barátok, és szívesen csatlakoznak hozzánk esténként, hogy megkóstolhassák az épp csak megszületett borokat. Akkor is, ha még nem szépek, akkor is, ha még zavarosak, de már ott van az az illat és az íz, amire vártunk 1-2 hónapon át. 

Szerencsések vagyunk, mert a bor tényleg összehozza az embereket. Olyan találkozásokkal van teli az életünk, amióta a borkészítés tölti ki a napjainkat, amelyekből nagyszerű kapcsolatok alakulnak ki, baráti összejövetelek szerveződnek, és még egy "Chardonnay triumvirátus" is összeállt. Egy dűlő, egy fajta, három pince - ebből lett a három bor, ami ugyanabból a szőlőből született, és így állt össze egy csapattá a Babicki Wine, a Megyeri-Hanti Pince és a Reisner Pince. Megyeri Szabi és Hanti Tomi pedig egy csillagfényes péntek estén összehívta a csapat tagjait és a barátaikat, mi összehordtuk az újborokat, és rittyentettünk Monoron egy 33 mintás újbor kóstolót. A vendéglátók egy csodaszép pincében isteni vacsorával vártak, és nem maradt el a fantasztikus túrós rétes sem a végéről.

33 tétel és a borászok
Érdemes összedolgozni, hiszen nem csak barátságok születnek, hanem rengeteget tanulunk egymástól, és megosztjuk a tapasztalatainkat, ami legközelebb lehet, hogy épp jól jön valakinek.

Hát itt tartunk most, 2 hónap kemény munka után előbújik lassan mindegyik pillangónk, és megmutatja magát mindegyik borunk a legszebb formájában, amit aztán palackba is zárunk hamarosan.
Nagyon várjuk már, hogy elkészüljenek, hiszen az előző évjáratból egy csepp sem maradt. Sajnos, mert igazán eltehettünk volna egy-egy palackot, és persze néha meg is szomjazunk, és szerencsére, mert megismerték és megkedvelték a borainkat, és megtiszteltetés számunkra, hogy mind elkelt.

A jó szüret után egy nyugodt téli időszakot, szép borokat és sok kóstolót kívánunk most magunknak és a borász társainknak egyaránt. Hamarosan pedig jövünk az új borokkal :)




2015. szeptember 5., szombat

Kinyílt a világ

Alig hogy megnyitottuk a pincét, máris lehetőség adódott arra, hogy a budajenei búcsún megmutassuk magunkat és a borainkat az érdeklődőknek. A pincesoron berendezkedtünk egy mini standdal, ami nagyon rövid időn belül kicsinek bizonyult. Álmodni sem mertünk volna akkora sikerről, mint amit ott tapasztaltunk.
Amikor elkezdtünk komolyan foglalkozni a borkészítéssel, az volt a cél, hogy a helyiek elsősorban helyi bort igyanak, ezt persze nem kizárólag a településre értettük, hanem hogy szép lassan a környékbeli borkedvelőkkel is megismertetjük majd a borainkat.
A búcsún ez teljes mértékben visszaigazolódott. A hozzánk ellátogatók nagyra értékelték, hogy helyiek vagyunk, hogy Budajenő és ismerős figura is megjelenik a címkéken, és hogy mi magunk ott állunk az asztal mögött, akik készítettük a borokat, és nem bíztuk őket idegenekre, így személyes és bensőséges volt az egész. Olyannyira, hogy többet is kellett fordulnunk, hogy feltöltsük a készletet, és ennél nagyobb elismerés nem igen kell egy induló pincének.



A 14. perctől látható a Reisner Pince a BKTV műsorában


Ipacs Zsolt barátunktól kaptunk meghívást a Budaörsön lévő pincéjének kertjébe, ahol két másik pincével együtt vendégül látott bennünket, és megkért, hogy vigyünk a borainkból, hogy megmutathassuk a nála rendezett kerti koncertre látogatóknak. A kerti koncerteknek ez csak a kezdete volt, nem sokkal később Kósa Gabi, a Rakottkert gasztro blog szerzője kért meg, hogy töltsünk nála egy estét, vigyük el a borainkat a vendégeinek, akiknek ő maga főz a saját kertjükben, közben pedig a Szeder zenekar ad egy kis esti kerti gasztro koncertet. Na ezek azok a meghívások, amiknek nem lehet ellenállni. A Szeder zenekar Piaci sanzonja azóta is nagy kedvencünk :)





Ipinél találkoztunk Mátéffy Krisztivel, a Dolce Vita Bor és Delikát tulajdonosával, akivel nagyon jót beszélgettünk, és aki később meghívott bennünket az évadnyitó borkóstolójára a Dolce Vitába. A kóstoló az előkertben zajlott, a hangulat fantasztikus volt, és nagyon örültünk, hogy itt is ismerős borászokkal - Megyeri Tomival a Megyeri-Hanti Pincétől és Babiczki Lacival a Babiczky Wine-tól - mesélhettünk a vendégeknek, és természetesen egymás borait is nagy örömmel kóstoltuk.

A kóstolósor - remek borokat kóstolhattunk

A hely hangulatát nem lehet leírni, mindenkinek el kell oda látogatni

A szervezők és a borászok

Backstage :)

Ezt a rendezvénysorozatot a Bor és Művészet Fesztivál zárta Tökön, de természetesen csak a beszámolóban, hiszen előttünk van még a Budajenei Szüret és a Telki Nyárbúcsúztató Piknik.
Tökön otthon voltunk múlt hét végén, hiszen az ottani pincesoron Tamás családjának csodaszép pincéje van, így abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nem pavilonban állítottunk ki, hanem kinyitottuk a családi pincét, berendezkedtünk, és ott fogadhattuk a vendégeket. A program nagyon jó volt, a pincesornál autentikusabb helyen nem lehetett volna találni, így reméljük, hogy jövőre is ott lehetünk.
Ezek a rendezvények a nagy találkozások helyszínei általában, és mindig nagyon örülünk, ha találkozunk olyan borkedvelőkkel, akikkel egy korábbi rendezvényen ismerkedtünk meg. Most is volt ilyen, a Dolce Vitában megismert vendégekkel Tökön is találkoztunk, akik miután hallották tőlünk, hogy micsoda remek rendezvény lesz, két kerékre pattantak, és kitekertek borozni a fővárosból.

A budajenei Reisner a töki családi pincében

A Rézi lett a címlaplány

Nyitás előtti csend
A nagy találkozások világszerte működnek. Augusztus elején a Maaner Eulen Tánccsoporttal felkerekedtünk, és elutaztunk a svédországi Helsingborgba, hogy részt vegyünk a hagyományos Europeade folk fesztiválon, ahol 6000 táncos, zenész és énekes találkozott és mulatott együtt 5 napig. Itt találkoztunk egy fellépésen egy belga fiúval, aki magyarul szólt hozzánk, és a következő héten pedig már Budajenőn koccintottunk a Reisner Pincében, magyarul beszélgetve táncokról, zenékről, borokról, utazásokról, barátokról, és kiderült, hogy vannak közös ismerőseink, ő pedig borral foglalkozik Belgiumban, így mindjárt kért is a mieinkből, hogy elvigye mutatóba. Így már mondhatjuk, hogy a Reisner borok megjárták Svédországot és Belgiumot is :)

Reisner on the beach

Most felkészülünk a budajenei és a telki rendezvényekre, közben pedig már mossuk a prést, a ládákat és a tartályokat, felkészítjük a pincét, mert alig 1-2 hét, és újra megtöltjük friss musttal, hogy azután jobbnál jobb borok készülhessenek belőle.

2015. június 13., szombat

Megújult a weboldalunk

Már évek óta halasztjuk az új weboldal elkészítését, hát most itt volt a legjobb alkalom. A pincenyitással majdnem egy időben (épp csak egy kis csúszással) megújult a Reisner Pince weboldala. Takács Tomi barátunknak jár a köszönet, amiért megmutatta, hogy hol érdemes nekünk, kezdő kockáknak varázsolni. A blogot természetesen meghagytuk, hiszen fontos része az életünknek, de beépítettük az új oldalunkba, ahol már a pince kínálata is megtalálható. Oda hozzuk majd a híreket, a rendezvényeket, de a nagy eseményekről bővebben itt is írunk majd, így senki nem marad le a sztorikról.

Gyertek, kattintsatok az oldalunkra, böngésszetek, és osszátok meg másokkal is, hogy ott jártatok :)


2015. május 17., vasárnap

Megnyitunk!!!

Több évnyi előkészület, pinceépítés/szépítés, tanulás, a borkészítés rejtelmeinek elsajátítása, jó néhány családi és baráti borkóstolgatás és fröccsözés, majd egy nagyon hosszú engedélyeztetési folyamat után végre büszkén jelenthetjük be, hogy a Reisner Pince megnyitja kapuit a nagy nyilvánosság előtt, mi pedig megmutathatjuk az oly nagy gondossággal készített, sokat dédelgetett borainkat a hozzánk betérőknek.






















Már most nagyon izgulunk és készülünk, hogy szombatra minden tökéletes legyen, hiszen a pünkösdi hétvégén már reggel kinyílik a kertkapu a Fő u. 11-ben, ahová nagy szeretettel várunk mindenkit, hogy megkóstolhassák a borainkat. A helyben kóstolás mellett pedig természetesen már vásárolni is van lehetőség, .

A pünkösdi hétvégén fehér és rozé borokkal, borkorcsolyával és macifröccsel várunk mindenkit a Reisner Pincében!

2015. március 17., kedd

Célegyenes

El sem akartuk hinni, hogy egyszer eljön ez a pillanat is, de itt van, és mi büszkén osztjuk meg mindenkivel :)

Sok-sok tervezés, utánjárás, ügyintézés, és még több munka után végre elértünk a célegyenesbe, és palackba került az első két borunk, amelyeket hamarosan a harmadik is követ majd. Néhány hete megérkezett a saját dugónk, amit az ArtomGrafika (Takács Tomi barátunk) által készített logónk díszít, és az Anonym Pince tulajdonosainak, Szövényi Zsófinak és Áronnak segítségével lepalackoztuk a Chardonnay és a rozé borunkat. Azóta minden este rendezgetjük őket, és persze gyönyörködünk bennük, hiszen sosem volt még ennyi szépség a pincénkben :)

Bio dugók saját arculattal

Az előkészítő szűrés

Már nem sokáig üresek

A kedvenc harmonikásunk is segített :)

Az eredmény egy része

Az Anonym Pincének is van pincekutyája, ő Emmi
Már biztonságban a rozé

Jól áll ez a dugó a borainknak :)


Ez már a célegyenes, hiszen nemsokára elkészülnek a címkék is, és felöltöztethetjük a borainkat úgy, ahogy megérdemlik. Ez egy kicsit olyan, mint egy díjátadó, így hát ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki velünk dolgozott, és segített abban, hogy elkészüljenek a borok, elnyerjék a végső formájukat, és hogy megnyithassuk a pincét a nagyközönség előtt is. Reméljük, hogy hamarosan nem csak nálunk találkoztok majd velük, hanem a környéken megrendezésre kerülő fesztiválokon is, és ha minden álmunk valóra válik, előbb-utóbb felbukkannak a borlapokon is.


2014. október 19., vasárnap

Megújultunk

Nem volt véletlen a hosszú hallgatásunk, ez idő alatt a pince nagy átalakuláson ment át. Takács Tamás barátunk, aki kiváló grafikusként jártas a boros arculatok tervezésében, sok időt töltött velünk, kedvesével együtt sok estén át beszélgettünk, kóstoltunk, és közben kerestük azt, hogy milyen az a kép, ami leginkább bennünket mutat. Tomi végül a legapróbb részleteket, az álmainkat, terveinket, személyiségünket, a boraink és a pince hangulatát és a családi hagyományokat is figyelembe véve megalkotta azt a logót, ami teljes mértékben hozzánk illik.
Büszkén mutatjuk hát meg most mindenkinek, hogy ezután a Reisner pince ezzel mutatja meg magát. Természetesen a legfontosabb, hogy céges sapkánk is van :)



A weboldalunk egyelőre gyerekcipőben jár, és még mi sem műveltük ki magunkat igazi webfejlesztővé, így most megelégszünk a mostani megjelenéssel, de hamarosan sor kerül arra is, hogy a blog egy új, hozzánk illő weboldal részeként folytatódjon tovább.


2014. május 25., vasárnap

Határjárás 2014

Perbál és testvértelepülése, Burgwald minden évben találkoznak, hol itthon, hol Németországban. Burgwaldnak egy szép hagyománya a határjárás, amikor is több napon keresztül bejárják a környéket, és minden napra jut valami program, valami finomság. A csapat már évekkel ezelőtt összekovácsolódott, barátságok születtek, zenekarok jöttek össze, hogy együtt muzsikáljanak, és minden alkalommal régi ismerősként veregetik meg egymás vállát, ha találkoznak.
Idén Perbálon volt a sor, ők látták vendégül a testvértelepülés lakóit. Nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy pénteken, a Budajenő - Tök - Perbál útvonal bejárása során vendégül láthattuk a lelkes túrázó csapatot, és megkínálhattuk őket néhány pohár borral, fröccsel, hogy utána kipihentebben indulhassanak vissza, persze még mindig gyalog.

Az idő nem volt valami kegyes, valószínűleg az egész éves csapadékmennyiség azon a héten zúdult ránk, így hiába készültünk arra, hogy a pince előtt ülünk majd le borozni, sajnos az eső elől a művelődési házba kellett menekülnünk. De úgy tűnt, hogy a csapatot nem zavarta a "rendhagyó pince", ugyanolyan örömmel boroztak, fröccsöztek velünk, mintha a napsütésben ültünk volna kint.
Tamás mesélt a borokról, amiket mi, egy kisebb csapattal kínáltunk a vendégeknek, a perbáli iskolából közben megérkezett az ott készült házi pompos, közben felcsendült néhány nóta a harmonikából és persze a dalos kedvű túrázók torkából, a végén pedig együtt ittuk meg a János-áldást, és kívántunk minden jót nekik a visszaútra.

A program


Majdnem megvagyunk az előkészületekkel - vajon elfér majd az egész csapat?

Elöljárók vezetik a csapatot
Tamás a borokról mesélt, két bor között pedig Gábor húzta a nótákat
Teltház...

És a végén mi is meglepődtünk: Burgwald polgármesterétől csodaszép ajándékot kaptunk
Köszönjük Perbálnak, hogy megtiszteltek bennünket azzal, hogy nálunk töltötték ezt a délutánt!

A pincénk még sosem látott vendégül ekkora vendégsereget, és természetesen ketten ezt nem is tudtuk volna megoldani, ezért köszönet jár minden családtagunknak és barátunknak, aki aznap a segítségünkre volt: Németh Annának, Reisner Katinak, Reisner Ferencnek, Pintér Zsófinak, Fridinek és Peternek, és persze a perbáli iskola szakácsainak, akik isteni pompossal lepték meg a csapatot.